A corgik évszázadok, talán évezredek óta léteznek, elég rég ahhoz, hogy legenda születhessen az eredetükről.

Sem a Corgi megérkezésének dátuma Walesben, sem a fajta nevének eredete vagy fejlődése nem ismert biztosan. Mindkettő eltűnt az évszázadok során, így mind a fajta fejlődése, mind a neve vita tárgya maradt a Corgi rajongók között. Habár a történetek kissé visszafogottabbak, mint a legendák, még mindig sok pont vita tárgyát képezi, ami a Corgi történelmét színes spekulációk sokszínű szövetévé teszi.

Lehetséges, hogy akár a vikingek, akár a kelták hozták a fajta korai változatát a szigetre. Ha a vikingek voltak az eredeti forrás, akkor a Corgi a 6-7. században érkezett volna meg. Ha a kelták voltak az eredeti forrás, akkor a kutyákat a 12. században hozták volna be. Nincs elegendő bizonyíték arra, hogy e csoportok bármelyikét eredeti forrásként támogassák. Mindazonáltal arra hajlunk, hogy a Corgi a vikingekkel érkezett Walesbe.

Van egy másik elmélet is, miszerint a Corgi fajta már az ókori Egyiptomban is létezett, mint a fáraók közelében élő nemesek társasági kutyája, a Kr. e. 2. évezredtől kezdve. Különféle sírokból felfedezett festmények és szobrok ábrázolnak egy olyan kutyát, amely nagyon hasonlít egy Corgira.

Mivel a Corgi az egyetlen őshonos pásztorkutya Walesben, már a 920-as években számos leírásban megtalálható. Egy walesi marhakutya biztosan említésre került az 11. századi Jelenések könyvében. Mindkét fajta, a Pembroke és a Cardigan, megjelenésében és munkaképességében hasonló volt, a Cardigan végül megőrizte a tacskó fenotípusát – a tacskóhoz közelebb álló jellemzőket –, míg a Pembroke valószínűleg a Spitz típusú kutyából alakult ki, amelyet a Viking hódítók hoztak Pembrokshire területére.

Bármelyik is lenne a történetük, kétségtelenül felbecsülhetetlen értékűek voltak a walesi dombok és völgyek durva és igényes terepén élő állattartói számára.

Ami bizonyos, hogy a Corgi először Walesben jelent meg (ezért feltételezik, hogy a forrás vagy a vikingek vagy a kelták voltak). Nagyon világos céljuk is volt - pásztorkutyaként és őrkutyaként szolgáltak, bár eredetileg csak a csorda követésére használták őket annak érdekében, hogy a ragadozók távol tartsák magukat a marháktól és a juhoktól. Később a walesi gazdák rájöttek arra, hogy ezek a kutyák egyaránt hasznosak a szarvasmarhák terelésében is, így a Corgit arra használták, hogy védje és irányítsa a csordát. Innen származik a Corgi gyakori ugatási és harapdálási (bokáknál, lábaknál) szokása, és ezek az ösztönei ma is viszonylag erősek (bár megfelelő képzéssel kezelhetők). Feltételezik, hogy ebben az időben az eredeti kutyákat pásztorkutyákkal párosították az ösztönök javítása érdekében. Ez különösen hasznosnak bizonyult a walesi állatok biztonságos kezeléséhez az angol piacokra való szállításához.

Az 1800-as évekből származó fényképeken és metszeteken dokumentált történelem olyan Collie-szerű kutyákat mutat be, amelyeket a marhakereskedők használtak az állatállomány biztonságos piacra juttatására. De az sem kizárt, hogy a határtalan energiával és szívóssággal rendelkező Corgit már korábban is használták arra, hogy állatokat szállítsanak a londoni és a közép-birodalom piacaira.

A vonatforradalom előtt minden állatot – szarvasmarhát, juhot és libát – ezekre a hosszú és fáradságos utakra vittek. A kereskedők feladata volt az is, hogy pénzt szállítsanak szerte az országban, ezért kutyákra volt szükségük, hogy megvédjék őket a banditáktól. Gyakori volt, hogy a kereskedők kevésbé ismert, nehezebb utakat használtak a hegyeken keresztül, hogy elkerüljék a fizetős utakat. Még ma is észlelhetőek a terelési jellemzők a kortárs Corgiban.

A Corgi munkamódja mindig az, hogy hátulról dolgozik és oldalazva tereli előre az állatokat, ellentétben például egy Border Collie munkamódjával, amely inkább egy terelő kutyára emlékeztet. A corgik a szarvasmarhák puha sarkának csípésével hajtották előre a csordákat, miközben nagyon mozgékonyak és eléggé alacsonyak voltak ahhoz, hogy a patarúgásokat biztosan elkerüljék!

A kerítések és a vasutak megjelenésével a raktárkészletek gyors piacra szállítása érdekében csökkent az igény a pásztorkutyára, de az öröklött viselkedés továbbra is fennáll, a szellem és a megszelídíthetetlen jellem tovább él, bár sok generáció múlt el.

A Corgi nem csak szarvasmarhát hajtott. Ok voltak felelősek a házi baromfiállományok biztonságáért is, ami sokkal kevésbé nehéz feladat, mint a szarvasmarhák terelése. Miután megvédték a nyájat a ragadozóktól, a kutyáknak bőven volt dolguk, hogy esténként menedékebe tereljek a baromfikat. Ez egészen meglepő, ha tudod, mennyit ugat egy Corgi, de akkoriban nem minden Corgi volt ilyen hangos. Ez elengedhetetlen volt, mivel a házi madarak természetüknél fogva általában idegesek voltak, és az ugatás inkább szétszórta őket, mintsem egy kijelölt helyre gyűjtötte volna. Ha valaha is megpróbáltad rávenni a madarakat, Ha valaha is próbáltál madarakat mozgatni egy bizonyos területre, akkor megértheted, hogyan tettek szert a corgik ilyen erős akaratra, makacsságra.

Mivel kis testűek, a corgik ideális kutyák a kártevő állatok irtására is. Idővel a vadászatban is segédkeztek, hiszen könnyen bejutottak szűk területekre, odúkba, ahová a nagyobb kutyák nem.

A Corgi mindig is hihetetlenül sokoldalú és alkalmazkodó kutya volt, ezért olyan intelligensek ma.

***

Az 1920-as évek végén két hölgy megismerkedett a Corgi fajtával. Barbara Douglas-Redding (Wolfox Kennel) és Thelma Gray (Rozavel Kennel) népszerűsítették a Corgit, útjaik Walesbe vezettek, hogy a kutyákat Angliába hozzák.

A Welsh Corgi fajta sokat köszönhet a Rozavel kennelnek a kiállítási ringre alkalmas típus kifejlesztéséért.

A Welsh Corgi Klub volt az első klub, amelyet Haverfordwestben alapítottak 1925-ben mind a Pembroke, mind a Cardigan változatnak; ez a klub ma is létezik. Az első Challenge Certificate kiállítást Cardiffban tartották, a Challenge-t egy hat hónaposnál csak néhány nappal idősebb Pembroke testvérpár nyerte.

A kölyök, Shan Fach, a fajta legjobbja lett, és minden idők első Welsh Corgi bajnoka lett.

A két változat együtt versenyzett, és időnként keresztezték őket, igy a variánsok hasonlóságokat mutattak, ellentétben az utóbbi időkben, amikor a fajták közötti különbségek hangsúlyosabbak. Sok Pembroke típusú kutya természetes rövid farokkal született, és ez a tulajdonság számos vérvonalban megmaradt. Idővel a két fajtát a farkuk hosszából lehetett megkülönböztetni, a legtöbb Pembroke farkát vágták míg ezt 2007-ben betiltották.

1934-ben a Kennel Club külön és különálló fajtastátuszt adott nekik. Az 1930-as évek elején Thelma Gray és Barbara Douglas-Redding észrevették, hogy nagyrészt amióta Erzsébet hercegnőnek Corgi kiskutyája van, a fajta egyre népszerűbb lett a nagyközönség körében. Ezért a fajta népszerűsítése érdekében úgy döntöttek, hogy megalapítják a Welsh Corgi League-t.

Az első találkozót Surrey-ben tartották 1938-ban. A Welsh Corgi Liga gyorsan népszerűvé vált, és az első világklubbá vált a Corgi fajta számára. Bár az utóbbi években csökkent a tagok száma, még mindig a fajta fő klubjának tekintik. A következő években, ahogy a fajta népszerűbbé vált, más regionális klubokat is létre hoztak a fajtának.

Thelma és Barbara eltökéltségének és elhivatottságának köszönhetően hamar felismerhetővé vált a jellegzetes modern Corgi fenotípusa. Ez különösen Rozavel Red Dragon-nak köszönhető, aki egy nagyon erős fedező kan volt, utódai sok tulajdonságát örökölték.

A háború kitörése véget vetett az kiállításoknak és tenyésztési programoknak. Mivel a Corgi egy kis méretű és könnyen karbantartható kutya volt, a tenyésztők elkötelezettségének köszönhetően, több fontos vérvonal fennmaradt.

A Corgi aranykora az 1960-as és 70-es években volt, amikor a számuk a kiállításokon sokkal magasabb volt, mint ma. Ekkor sokan követték a divatot, és a temperamentum szenvedett a meggondolatlan tenyésztéstől. Azok a családok, akik Walesből hazatértek, gyakran hoztak magukkal egy kis Corgit, amelyet néhány fontért vásároltak a gazdaság kapujánál.

Ma mindkét Welsh Corgi fajta sebezhetőnek számít az angol Kennel Club szerint. A tiszta fajtájú Welsh Corgi populációja Nagy-Britanniában csökkent, nagyrészt az idegen fajták, például a Shih-tzu, a kis játékfajták, mint a Chihuahua és a keresztezett fajták, például a Labradoodle növekvő népszerűsége miatt.

Amikor egy fajtánál az adott évben kevesebb, mint 100 tiszta vérű kölyök kerül regisztrálásra a Kennel Club-nál, akkor veszélyeztetettnek minősítik, mivel évente legalább 300 kölyöknek kell születnie ahhoz, hogy biztosítsák a nagy genetikai alapot és egészséges populációt.

A jelenkorban a Corgik megváltoztak, nagyobbak és fényesebb, gazdagabb bundájuk van, amely a kiállításokhoz szükséges. A temperamentumuk is nagyban javult.

Ma már főként házi kedvenckent tartják őket. Gyakorlatilag véget értek a Corgi terelő napjai; azonban néhány tulajdonos folytatta kutyájuk képzését haszonállatok terelésére.

A kis walesi terelő kutya hosszú történelméből még mindig megmaradt az egészséges, boldog és életvidám jellem, amely élvezi mindazt, amit az élet kínál.

A fajta elnevezésének eredete

Több elmélet is létezik a Corgi név eredetével kapcsolatban. Lehet, hogy a kelta nyelvből származik, mint a „kutya” szó, mivel az szigeten nem sok kutya fajta létezett. Lehetséges, hogy két kelta szó, a "cor" (törpe) és a "ci" (kutya) kombinációja. "Ci" valószínűleg valamikor átalakult "g"-re, de így működnek a nyelvek, így a magyarázat érthető nyelvészeti szinten.

A szó eredete angol lehet, és "cur" vagy kutya jelentésű lehet. Az angol szavakat régen "en" vagy "n" ragokkal többesszámba tették, így a Corgwn használata lehet a Corgi többesszáma. Ezt a tézist jelentős számú 14. és 15. századi dal támogatja, amelyek a Corgwn-t dicsérik. Akkoriban a "cur" szó nem rendelkezett a mai negatív konnotációval, egyszerűen csak egy munkakutyát jelentett - ellentétben a háziállatokkal vagy vadászkutyákkal -, ahogyan azt Wyllam Salesbury is megjegyzi a "A Dictionary in Englyshe and Weslhe" című könyvében, London, 1574. Ebben a szótárban található egy hivatkozás a "Korgi ne gostoc"-ra, ami Corgi vagy cur kutya jelentéssel bír. Abban az időben a K betű felcserélhető volt a C betűvel.

Ezek mind nagyon értelmes és logikus eredetek a kutyanevek számára. Azonban a legérdekesebb történet a fajta körül keringő legendákból származik.

Az egyik elmélet, amely a Corgi név eredetét támogatja, valójában a legendához kapcsolódik. Azt állították, hogy ezek a kutyák az tündék és tündérek társai voltak, ugyanazt a munkát végezve, amit a lovak az embereknek. Úgy gondolták, hogy a Corgi éjjel kisurrant a házból, hogy varázslatos barátaival legyen. Azt mondják, hogy amikor ránézel egy Corgira, a vállukon lévő minták (a nyak és a váll körül fehér) hasonlítanak kis nyergekre, amelyek arra utalnak, hogy őket kis lények használják paripaként.

Ez egy bájos és elbűvölő legenda ilyen kis kutyához, aki tele van személyiséggel.

Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Corgi az egyetlen fajta a világon, amelynek van legendája!