A Corgival való együttélés kiváltsága 2.
A Corgi Legenda
Egy legendát fogok elmesélni nektek, melyet szájról szájra, nemzedékről nemzedékre adnak át a Welsh Corgi rajongói. Azt tapasztaltam, hogy a Földlakók körében már nagyon ismertté vált, és ez már nem titok a Corgik között sem, ezért elmesélem azoknak az embereknek, egyszerű halandóknak, akik még nem ismerik a történetet.
A legenda eredete korunk előtti, jóval azelőtt történik, hogy valaki neveket adott volna a napoknak, hónapoknak, jóval azelőtt, hogy számolni kezdték volna az órákat, éveket. A pontos helyszínt sem jegyezték meg, mert a legenda az évszázadok folyamán elmosottá vált...
Wales a legendák és a tündérmesék országa, minden sarkon ősrégi várak emelkednek, minden kő és fa mögött manók és tündérek lapulnak. Ezért könnyű megérteni, hogy Walesben miért létezik egy bűvös kutyafaj is.
Ez a Corgi nevű kutya története.
Az egész a Tündérek nemzetségével kezdődött.
A Tündérek Wales őserdeiben éltek, és idejüket azzal töltöttek, hogy boldogan vándoroltak a régi erdőben. Bár repülni tudtak, szárnyaik annyira kisméretűek voltak, hogy nem tudtak nagy távolságokat megtenni, ezért nagyon lusták lettek. Egy nap úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy lényt, amelyen lovagolni tudnak, és amelynek hátán gyorsabban és messzebbre utazhatnak. Sok kemény munka, mély viták és elmélkedések után tökéletes megoldáshoz jutottak: a törpe kutya (a walesi „cor” jelentése „törpe”, a „gi” walesi nyelven „kutya”).A törpe kutyának megvoltak a róka fizikai tulajdonságai, de személyisége nem volt ravasz. Épp ellenkezőleg, a Tündérek később megtudták, hogy ez a kutya nemcsak a szél sebességével száguldhat, hanem hűséges és kellemes teremtés is. Amikor a Tündérek nem lovagolták meg törpe kutyáikat, a tündérgyerekek közé küldték őket játszani, sőt vigyázni rájuk.
Egy szép napon, miközben törpe kutyáikon lovagoltak, a Tündérek Királya és Királynője látta amint a halandók, szegény emberek, kemény munkájukat végzik, a földjüket dolgozzák, csak azért, hogy előállítsák azt, ami a mindennapi élethez szükséges. A Tündérkirály ettől meglepődve és figyelmét elvonva, leesett az általa lovagolt törpe kutyáról. 
A Királynő ezt látván azonnal lepattant a saját kutyájáról, hogy hitvese segítségére siessen. A törpekutyák, akik valójában még kölyökkutyák voltak, anélkül, hogy észrevették volna, hogy a Király és a Királynő nincs többet a hátukon, boldogan tovább rohantak, gondolva, hogy minden rendben van. Közben a Királynő újjáélesztette elesett férjét, de a kölykök már eltűntek, és nekik nem állt módjukban utolérni őket.
A Királynő ezt látván azonnal lepattant a saját kutyájáról, hogy hitvese segítségére siessen. A törpekutyák, akik valójában még kölyökkutyák voltak, anélkül, hogy észrevették volna, hogy a Király és a Királynő nincs többet a hátukon, boldogan tovább rohantak, gondolva, hogy minden rendben van. Közben a Királynő újjáélesztette elesett férjét, de a kölykök már eltűntek, és nekik nem állt módjukban utolérni őket.– Mit tegyünk? – kérdezte a Királynő.
– Kutyáink biztosan eltévednek a dombok között. Vissza kell térnünk és alapos kutatást kell szerveznünk. – válaszolta a Király.
De a Királynő, hitvese vállára téve kezét, kicsorduló szeretettel szólt:
– Nem kell aggódnunk. Két törpe kutyát veszítettünk el, melyeket csak a saját örömünkre használtunk. De ezek a kutyák nem lesznek sokáig elveszve, mert olyan halandók találják meg őket, akiknek nagyobb szükségük van rájuk, mint nekünk.
Egy idő után a kóbor kiskutyák egy hatalmas tölgyfa mélyedésében találtak menedéket, a mező szélén, ahol az emberek dolgoztak. Mivel a világon semmi gondjuk nem volt, a kölykök játszani kezdtek, csodálatos pillanatokat töltve együtt. Míg játszottak, észre sem vették, hogy két gyerek figyeli őket. A kutyák nagyon megtetszettek nekik, ezért a gyerekek a karjukba vették és hazavitték őket, örülve annak, amit találtak. Amikor szüleik hazaértek, és meglátták a gyermekeik által talált törpe kutyákat, elmosolyodtak. Apjuk elmagyarázta nekik, hogy ezek a törpe kutyák a Tündérek ajándékai.
Rövidesen a férfi családja meggazdagodott, bőségben éltek, és a Tündérkutyáktól kölykök születtek. Azóta, tündéri származásuk jeleként, a bűvös kutyák, nyereg vagy hám nyomát viselik a válluk mögött.
Az emberek nem találtak megfelelő elnevezést ezeknek a lényeknek, ezért "Corgi" -nak nevezték el őket, ami az ős walesi kifejezés a törpe kutyának.
Azóta minden évben, június 24-én, Szentiván nap éjjelén, amikor a Tündérek ünnepelnek, törpe kutyáik visszatérnek hozzájuk és együtt száguldanak a vén erdőben. Másnap, az ünneplés után, ha a Corgi kutyáik fáradtak, évente csak ezen a napon, az emberek csak bölcsen mosolyognak. Tudják, hogy a nyári napforduló idején a törpe kutyák minden évben visszatérnek Tündérországba, és hagyják magukat meglovagolni, így soha nem felejtik el, honnan jöttek.
A Corgi keményen dolgozott a termőföldeken, szarvasmarhákat gondozott, haszonállatokat védett, libákat terelt, gyermekekkel játszott, így nem csoda, hogy annyira megszerették és megbecsülték a walesiek, majd több ezer évvel később az egész halandó világ.
Nem hiszel ebben a mesében? Nézz egy Corgi vállai mögé, és meglátod a nyerget, amelyen az erdő Tündérei lovagoltak.
Jakab Zoltan