Wales a mesék és legendák földje, minden erdei sarkon köddel borított kastélyokkal, tündékkel és tündérekkel minden kő, minden fa mögött. Ezért könnyű megérteni, hogy Wales-ben létezik egy csodálatos kutya is.

Ez a Corgi nevű kutyafajta története.

Az egész a Tündérek törzsével kezdődött.

Wales ősi erdeiben éltek, és sok időt töltöttek boldogan vándorolva az öreg erdőben. Bár volt szárnyuk, de olyan törékenyek voltak, hogy nem tudtak hosszú távolságokat repülni, így nagyon lustává váltak. Ezért úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy olyan lényt, amelyen lovagolhatnak, és akinek a hátán gyorsabban és messzebbre utazhatnak. Sok kemény munka, vita és mély elmélkedés után tökéletes megoldásra jutottak: a törpe kutya ("cor" walesiül "törpe"; "gi" walesiül "kutya"). Állítólag a corgikat csillagok fényéből hozták létre egy elvarázsolt Szentivánéjszakán, a Tündérek Istennője varázslatos irányítása alatt. Minden Corgit felruháztak a tündérek erejével, természetfeletti képességet és ősi bölcsességet adva nekik.

A törpe kutya a róka fizikai tulajdonságaival rendelkezett, de hiányzott belőle a ravaszságos személyiség. Éppen ellenkezőleg, a Tündérek később megtudták, hogy ez a kutya nemcsak a szél sebességével tud haladni, hanem hűséges és kellemes lény is. Amikor a Tündérek nem lovagoltak törpe kutyáikon, a hétköznapi halandók gyermekei közé küldték őket, hogy játsszanak velük, sőt vigyázzanak rájuk.

Gyönyörű nyári nap volt, és a nap ragyogóan sütött a kék égen, miközben a Tündérkirály és Királynő törpekutyáikon lovagoltak keresztül varázslatos birodalmuk zöld dombjain. Ahogy haladtak előre, úgy változott a látvány. Zöld mezők, tündérek és illatos virágok helyet, szegény embereket láttak, akik kemény munkával küszködtek, és szüntelenül művelik a földjüket. Közönséges halandók, akik a földjükön dolgoznak, csak azért, hogy a mindennapi élet szükségleteit megtermeljék. Ettől a látványtól elterelve a Tündérkirály leesett a törpe kutyáról, amin lovagolt, a Királynő pedig lepattant az övéről, hogy férje segítségére siessen. A törpekutyák, akik még kölyökkutyák voltak, nem vették észre, hogy a király és a királyné nincs a hátukon, és vidáman futottak tovább, azt gondolva, hogy minden rendben van. Időközben a királynő újraélesztette elesett férjét, de a kölykök már eltűntek, és a Király és a Királyné nem volt eléggé gyors, hogy utolérje őket.

– Mit csináljunk? – kérdezte a királyné.

– Biztosan eltévednek a kutyáink a hegyek között. Vissza kell mennünk, és alaposan átkutatnunk az egész területet. – válaszolta a király.

De a királynő szeretettel pillantott rá, mondván:

– Nem kell aggódnunk. Elvesztettünk két Corgi kutyát, amit csak a mi kedvünkre használtunk. De ezek a kutyusok nem fognak sokáig tévelyegni, mert olyan emberek fogják megtalálni őket, akiknek nagyobb szükségük van rájuk, mint nekünk.

Végül a király és a királynő belenyugodtak abba, hogy a két törpe kutya boldog lehet egy másik helyen. Megértették, hogy az életben nem lehet mindent irányítani, és néha hagyni kell, hogy a dolgok a maguk rendjén történjenek. Végül visszatértek szokásos életükhöz, és folytatták útjukat mágikus birodalmukon keresztül, egy fontos életlecke megtanulása után, hogy hagyják a dolgokat úgy történni, ahogy azoknak történniük kell.

Egy idő után a kóborló kiskutyák menedéket találtak egy hatalmas tölgy üregében, a zöld mező szélén, ahol az emberek dolgoztak. Gondtalanul elkezdtek játszani, csodálatos pillanatokat töltve együtt. Játszadozásuk közben észre sem vették a két gyereket, akik megigézve figyelték őket.

Kis idő után a gyerekek a karjukba vették őket, és haza rohantak, boldogan azzal, amit találtak. Amikor szüleik hazaértek és meglátták a törpekutyákat, amelyeket a gyerekek találtak, mosolyogtak. Az apjuk elmagyarázta, hogy ezek a törpekutyák a Tündérek ajándékai. Amikor a gyerekek megértették, hogy ezek a törpekutyák valójában a Tündérek ajándékai, hálát és elismerést éreztek az istennők iránt, akik elküldték nekik ezeket a kicsi, de értékes segítőket. A család áldottnak és boldognak érezte magát, hogy ilyen csodálatos ajándékot kapott, és megígértek, hogy úgy gondoskodnak majd róluk, hogy ugyanolyan boldogsággal töltsék meg az életüket, mint amit ők hoztak a család életébe.

Nemsokára a férfi családja gazdagabbá vált, és a Tündérek kutyái kiskutyákat hoztak a világra. Azóta, mint a Tündér eredetük jelét, mindegyikük hám vagy nyeregjelzést visel a válluk mögött.

Az emberek nem találtak megfelelő elnevezést ezeknek a csodálatos lényeknek, ezért "Corgi"-nak nevezték el őket, ami az ősi walesi szó a törpe kutyákra, nem tudva, hogy a Tündék is így nevezték el őket.

És minden év Szentivánéjszakáján, június 24-én, amikor a Tündérek ünnepelnek, törpe kutyáik visszatérnek eredetükhöz és együtt mulatnak. Másnap, ünnep után, ha fáradtak a Corgi kutyák, most már csak egyetlen nap az évben, az emberek csak bölcsen mosolyognak. Tudják, hogy minden évben a Nyári Napfordulókor a törpe kutyák visszatérnek a Tündérekhez, és hagyják, hogy lovagolják őket, hogy soha ne felejtsék el, hogy honnan származnak.

Egy napon egy kíváncsi fiatalember megkérte a falu vénét, magyarázza el neki, miért olyan fontosak a Corgi kutyák a tündérek számára. Az öreg mosolyogva magyarázta: „Amikor a tündérek a halandó világban utaznak, törpe kutyáikat az erdő szélén hagyják, hogy mindig emlékezzenek az otthonukba vezető útra. Ám évente egyszer, Szentivánéjszakán a kutyák hazatérnek, hogy újra találkozzanak gazdáikkal és együtt ünnepeljenek. A Tündérek így fejezik ki hálájukat kutyáik iránt, akiknek nagyon sokat köszönhetnek."

A corgik keményen dolgoztak a mezőkön, szarvasmarhát tereltek, védték a haszonállatokat, játszottak a gyerekekkel, így Wales lakossága nagyon megszerette és megbecsülte őket, majd több száz évvel később az egész világ. A Corgi a walesi emberek megbízható társa lett, megvédte őket az erdők veszélyeitől, és mindig a gazdáik mellett voltak. De mágikus erejükkel a Corgi védelmet is jelentett az egész régió számára. A legenda szerint amikor a sötétség erői a békét és a biztonságot veszélyeztették, a corgik hatalmi körbe tömörültek, és mágikus erejükkel elűzték a gonoszt.

Ahogy telt az idő, a corgik egyre kevésbé lettek hallhatók és láthatók Walesben, és mágikus erejük halványulni kezdett. Ennek ellenére a corgik hűségükről, intelligenciájukról és humorérzékükről ismertek maradtak, gyakran „oroszlánszívű kutyáknak” nevezték őket.

Nem hiszed el ezt a történetet? Nézz a Corgi hátára, és látni fogod az Erdő Tündérei által hagyott nyomokat.

Sok történet fantasztikusnak vagy hihetetlennek tűnhet, de néha igaz is lehet, ami lehetetlennek tűnik. A tündérek és a törpekutyák legendája lehet, hogy egyike azoknak a történeteknek, amelyek túlzónak vagy valószerűtlennek tűnnek egyesek számára, de mások számára igaz is lehet. Ha valaki szkeptikus, alaposabban megnézheti a Corgi hátán lévő nyeregnyomokat.

Ezek a nyomok, ha gondosan tanulmányozzák, sok információt feltárhatnak. Előfordulhat olyan forma vagy textúra, amely azt sugallja, hogy a nyomokat valami nem közönséges tárgy hagyta, hanem inkább mesebeli tárgy. Fennáll az a lehetőség is, hogy ezek a nyomok nagyon régiek, és sokszor figyelmen kívül hagyták őket, ami újabb bizonyítéka lenne annak, hogy a Tündérek és Corgik története nem csupán mítosz. Ezért, ha valaki nem hiszi el ezt a történetet, nyitottnak kell lennie annak lehetőségére, hogy több van a dolog mögött, és hajlandónak kell lennie további vizsgálatok elvégzésére, hogy kiderítse az igazságot...